Egy újabb tanulságos nap...

A mai nap is úgy indult, mint mindig.. kómásan fel-alá rohangálva reggel, hogy időben beérjek dolgozni. 10-re beérve látom, ma is sokan akarnak nálunk reggelizni. Kolleginán látom, már kipörgette a reggelt...

A hely, ahol dolgozom az osztrák határ mellett van, kishazánkban. Teljes terasszal együtt kb. 160 fő a befogadóképessége. Felkapott helyről van szó, nem nagyon van láblógatás. Vendégeink összetétele 70% osztrák - 30% magyar. Az osztrákok rohannak a terminjeikre..fodrász, massage, fogorvos stb., a magyarok, azok a magyarok, ez egy hosszabb történet..

Munkaerő zéró..de legalábbis nagyon kicsi az esély, hogy megtaláld az igazit. Kevesen vagyunk már lassan egy hónapja. Itt a május indul kint a szezon...ha menni kell, hát menni kell...nincs mese. Folyamatosan mennek a hirdetések, nincs ember. Aki jön meg azt sem tudja, hogyan kell megkötni a kötényt.. Az egyik kedvencem az volt, amikor a kis cukika komoly harcot vívott a brifkótartóval, vajon mi célt szolgálhat a kis tasi?!
Egy szó, mint száz le vagyunk terhelve. Nem baj túléljük, dolgozunk többet. A munkatársak többsége, az egész napos nyomás ellenére is szeret itt lenni.

Ők a túlélők.

"Régóta" itt vannak, itt nevelődtek ki, igazi bisztrós pincérek és pultosok. Itt nincs ebéd és vacsi idő. Jönnek reggel, mert reggel kell a kávé, meg szénhidrát. Jönnek délbe, mert ebéd van. Jönnek délután, mert egy fárasztó nap után jó beülni a haverokkal, meg a barinőkkel pletykálni, meg láttézni, közben párezer selfie és már mehet is a Check in. Este még egy könnyű vacsi belefér, mielőtt hazamennek, otthon már ne kelljen főzni. Szóval igazi éttermi pincérünk nincs. Ők ezt nem bírják. Bírják a terhelést, de kell a délutáni "szieszta".

A múlt héten elindultunk a lejtőn. Egy ember beteg lett.. jó helyettesítjük.. A héten még egy embert kidőlt. Közben a pincérünknek el kellett utaznia -3 ember. Mindegy kisegítenek innen onnan. Kisváros vagyunk, ha kell segítség azért akad is. 6 napot azért mindenkinek sikerült bevállalnia. Nekem tegnap volt a mélypontom.. hullottak a poharak, keveredtek a rendelések..

Ma a kedves kolleginánál pattant el a húr..9:10kor felébredtek az emberek, vérszemet kaptak.. zombi módjára özönlenek be ilyenkor.. KÁVÉ!!! meg rántotta ilyenolyan feltéttel.. a két placc - 30 asztal - 75%a feltelt.. egy pincér, egy pultos, kezdődhet a móka :) nincs is gond, amíg mennek ki a rendelések, de egy elütés és meghalsz. A rántotta sajt nélkül kellett volna, a vendég reklamál, az óráját mutogatja, menni kell a fodrászhoz. Jön a segítség, aki azt hiszi segít, belekever, ilyenkor jön az összeomlás.. hát valami hasonlót láttam, amikor beléptem ma a munkahelyemre. Kötény fel, kolleginával két mondat:
- Mizjs?
- Majdnem megteltünk, 15ös egy f@sz
Látom megkönnyebbül.. nekünk már ennyi elég kiszórom a rendeléseit majdnem 11, szinte üres a pálya, mindenki jóllakottan, boldogan megy a dolgára...

Vagy mégsem?!

Délután jön az üzenet..Facebook kritika. A kollegina (20 éves) annyira látványosan fakadt ki, hogy a "türelmesen" várakozó vendég észrevette. "Nem volt kedves, túl halkan mondta, hogy jóétvágyat, túl sokat vártak, túl ez, túl az."
A kedves vendég egy dolgot nem vett észre a mellette ülő kb10 asztalt, meg a terasz...de ő vendéglátós ugye, egy vendéglátós mindig kedves, mindig jópofa, mindig mosolyog, még ha van 20 asztala akkor is.. ők már csak tudják.. a hölgy "VENDÉGLÁTÓS" tizenX éve, Ausztriában. Ott nem történik ilyen. A kollegina meg menjen gyárba, mert nem tudja ezt csinálni. A 15ös asztal írta a kritikát..

Örülök, hogy a sógorok ilyen szerencsések, Ausztriában a sok magyar VENDÉGLÁTÓS minden helyzetben profin viselkedik és a vendégek is mindig kedvesek a pincérekkel.

Gratulálok nekik...